2018. december 1.
XVII.évfolyam 12. szám
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István, Kamarás Klára
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
műhely
4. oldal
klasszikusaink
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett

A MEK-ről letölthető művek

Albert Lörincz Márton: Törtarany.
Albert Lörincz Márton: Kronosz kövei
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Sarokház
Fetykó Judit: Magánosok klubja
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kő-Szabó Imre: 85 mini történet
Kő-Szabó Imre:
Hétköznapi "csodás" történetek
Kő-Szabó Imre: Életfotók betűkkel írva
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai

Munkatársaink Honlapjai

Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika


Baranyi Ferenc
Remény

Mert éltem én oly korban is e földön,
mikor a bűnös bűntudatot érzett,
a bunkó meg szégyenlősen leszegte
üres fejét – rossz volt hülyének lenni.
Ma szinte sikk. S nehéz bármit remélnem.
Azt még talán, hogy késő unokáink
arra ébrednek egyszer, hogy javakból
nemcsak pénzzel szerezhetőkre vágynak,
hanem szivekbe vermelt ősi kincsre,
melytől ködös korszakokkal korábban
két lábra állt a fáról földre pottyant
bozontos emlős, majd előre lépett.

S emberré válni újra kedvük támad.

Állok a világ peremén,
töröm Grönland jegét,
s mosom, mint toprongyos legény,
hajók fedélzetét...

Kipróbálom erőimet
mint cet- és gyöngyhalász,
pytonként ölel a hideg,
s perzsel a sárgaláz.

Verem a vasat Csepelen,
mint füstölgő kovács,
s függök villogó szegeken,
mint hajdanán az Ács.

Valami űzött s egyre űz
új s új célok fele,
magasra csapok, mint a tűz,
s futok völgyekbe le, -

sok-sok keserves éven át,
mint merengő diák,
tanultam bonctant, fizikát
és geometriát,

egyszerre vagyok orvos és
felszisszenő beteg,
dobál dübörgő vízesés
és dühödt fergeteg, -

máló könyvekhez visz a hit
száraz pusztákon át
keresem Bábel romjait,
lét és nem-lét okát:

a célt, a célt, mindig a célt
akarom látni, jaj,
s elém magasul száz "miért?"
roppant falaival.

Hosszú beretva-éleken
mezítláb járok én,
szikrázik szívem és eszem,
konok vagyok s kemény.

Látni akarom Dél egét,
ölelni lányait,
érezni mások életét,
kínját és vágyait,

tudni akarom mennyit ér
e tántorgó világ?
Parazsat szítok, mint a szél,
suhogok mint az ág:

vergődő móló vagyok és
nagy, nyugtalan folyó,
szíveken csírázó vetés,
morajló Földgolyó,


Csepeli Szabó Béla
A föld fia
mert látom már, hogy semmi más,
e küzdelem a cél,
mely mindig új mélységbe ás
a küzdő emberért-

s a küzdő, tiszta emberért
dalolni kezdek én,
telezúgva a hűvös éjt
hazám fedélzetén,

éj s nappalok hulláma ver,
homály és napsugár,
s szívem udvarán táncra kel
az élet és halál, -

mint pattogó kis rozsszemek,
nagy, parázsló szitán,
úgy szálltok-hulltok emberek
énekem ritmusán,

ó, szép, de zord is ez a tánc,
a sápadt hold körül:
a föld homloka csupa ránc,
árnyékunk rávetül,

gond és öröm dobál, emel,
tengerek habja mos,
az életért leszek ha kell
első űrhajós!-

Mert engem is kisértenek
a fátylas csillagok,
de emberek, én, emberek
a föld fia vagyok!

A föld, e zúzott homlokú
kis föld az én anyám:
ne ölje többé háború!-
őérte zúg a szám,

őérte vívom harcaim,
konok kovács-legény,
érte táncolnak lábaim
a sarktájak jegén,

őérte emelek kaszát
és tollat, hogyha kell,-
betöröm az ég ablakát
s szállok a Marsba fel, -

de itt dől el, hogy szellemem,
győz vagy halálba dönt:
fél percre sem feledhetem .
hogy éltetőm: a föld!

Csak ő, a föld, hol lelkemet
tűz és hamu veri,
itt kell mielőbb, emberek
rendet teremteni! -




Itt!
Ahol íme, kőkemény
bakancsunk csupa sár,
hogy el ne essünk a Remény,
a tér kapuinál!...
.............
                               Kaskötő István
                               Én, Nosztradamusz

The party is over, vége a dáridónak!
Már felszáradt a vér a Vérmezőn,
sárgán virít a csörgő csonthalom,
kilőtt rakéták, rozsdás csövére szállt
a tépett szárnyú, fáradt unalom.
Szél se rezzen, se fény se árnyék,
üvölt a csend, leszállt az éj,
– ellopták a Napot a spekulánsok –

Death Valley mélyén nyüszít,
a bárgyú hívő, a kétkedő, a jó,
a vétkes, s mind, aki még maradt.
Remény sincs már, az is halott.
Ez az utolsó éjszaka, a nagy sötét,
mert a függöny végleg lehullt…
Nem lesz holnap, és nem lesz hajnal,
nem lesz több pirkadat.

– s  a Mester?
’vannak még hibák’– legyint
s elmegy horgászni.             

A. Turi Zsuzsa: Szakítás
benczes s. gábor: madarak köszöntése
Bodó Csiba Gizella: Tanulni fáktól
Bokros Márta: Meglepő
Debreczeny György:
vizes rongy a lefolyóban
Fetykó Judit: időhatár
Hajnal Éva: térdel az este
Jóna Dávid: Balassi
Kajuk Gyula: Ködben
Kamarás Klára: Hittem
Kolev András: Fulladás
Kovács Gabriella:
Talán vers,  talán nem...
Kő-Szabó Imre: Egy találkozás képei
Köves József: Korhelyleves szonett
Lelkes Miklós: Az első versek…
M. Laurens: Egy meg nem értett…
Márkus László: faltól falig
Nagy Antal Róbert:
Csak kicsi gyertyaláng
Nyakó Attila: Pókeposz
Péter Erika: Cérnaszálon
Pethes Mária: Örökkön örökké
Rada Gyula: Hazahúzó
Ricza István: Kandallód tüze mellett
Soós József: Itt élek
Szegő Judit: Szólnék hozzád
Szeicz János: Emlékkergető
Thamássy Nagy Géza: Míg intesz
Tiszai P. Imre: Játszó-tér
Verasztó Antal: A fától falig erdőben
Vercsek Györgyi: Ölelés


Ferenczfi János
rovata
Ady Endre
versei
Mouquet
Flute sonata